Idáig jöttek. A Kispál és a Borz Londonban

Írta: Peat. Beküldve: Friss hírek

A brit fővárosig jutott a Kispál és a Borz búcsúturnéja, és ugyan a koncertre szinte csak ottani magyarok voltak kíváncsiak, attól még igenis különleges esemény az, ahol Kispál Andrást nem engedik cigizni. Tudósítónk ott volt, el is tört a szemüvege.


Talán már mindenkinek a könyökén jön ki a hír, hogy feloszlás előtt áll a Kispál és a Borz, búcsúkoncert így, búcsúkoncert úgy. Ebből mondjuk Londonban kevesebbet tapasztalni, ahová a Drum&Monkey csoportnak köszönhetően jött el a zenekar, amely a Quimbyt is idecsábította körülbelül két hónapja, otthoni viszonylatban borsosnak mondható, itteniekhez képest picit drága jegyárakért (22 font, ami kb. 7500 HUF + online rendelési költség – összehasonlításképpen, ugyanezen a napon Front Line Assembly a Brixton Academyn 15, vagy például Damian Marley és Nas a Hammersmith Apollóban 28 fontért.) Mindenesetre a szervezők honlapja szerint minden jegy elkelt és úgy tűnt, hogy tele volt a hely.

 


A magyarországi fellépésekről a számokat elejétől végig éneklő tinik emléke rémlett talán leginkább, ahogy beléptem a Relentless Garage ajtaján (1993 óta működő klub a Highbury & Islington metrómegállónál, ahol rengeteg nagy név fordult meg, például Arctic Monkeys, Red Hot Chili Peppers, Radiohead, Oasis, vagy például itt lép majd fel az Einstürzende Neubauten októberben). A közönség - amely 99 százalékban magyarokból állt - azonban nem a "megszokott", csak pár tinédzser, a többség a 20-30-as korosztályból, nosztalgiázni és búcsúztatni az elmúlt 23 év egyik legmeghatározóbb magyar zenekarát. 


Nem volt világos a kezdési időpont, beengedni hét órakor kezdték el az embereket, de a koncert csak jóval nyolc után kezdődött. Érdekes volt látni Kispál Andrást cigi nélkül, Nagy-Britanniában ugyanis nem engedélyezett a zárt nyílvános helyen való dohányzás (vagy leszokott volna?). Mindenesetre ez nem zökkentette ki, sőt, még egy szólót is megeresztett a koncert kétharmadánál, ami úgy tűnt, Lovasit is meglepte. Ők ketten uralták a nem túl nagy színpadot, talán valamennyire tükrözve a zenekaron belüli dinamikát. Lecsó (Leskovics Gábor) például annyira a szélen volt, hogy az elején nem is vettem őt észre.

Nagyon örültem, hogy nem volt duma a koncert első felében, ugyan Lovasi tudd vicces lenni, de néha fárasztó is, és a koncert íve is megtörhet a funkciótlan beszédtől. Szerencsére itt nem ez történt, rendkívül húzos első blokk után még erősebb sodrású második jött. Lelkes barátném, Oti szerint a Gyónás című szám után indult be teljesen a közönség, hogy utána tiniket megszégyenítve üvöltse a Zsákmányállat jól skandálható részét. Volt aztán bodysurfing, lányok nyakba ülése, konferanszié, tánc, sláger sláger után, egy kis Final Countdown a Europe-tól (nyílván utalás az utolsó koncert közeledtére), ugra-bugra, sok izzadt test, ripityára tört szemüveg (az enyém), konferanszié, pogózás az első sorokban, kezek a magasban, még több izzadt test. Talán csak a Presszó rock, a Szívrablás, az Előre, Illéri! és a Hang és fény lassított egy kicsit a tempón, de egyben jól is tagolták a koncertet. Megkockáztatom, hogy ez volt az eddigi legösszeszedettebb és legjobb hangulatú Kispál koncert, amit eddig láttam. A hangulatot talán jól jelzi és kicsit vicces is volt, hogy az együttes még le sem vonult a színpadról az első ráadás előtt, a közönség máris "Vissza, visszá"-t zúgott.



A Ha az életbennel zárták a körülbelül kétórás szettet, ami lehet, hogy sok meglepetést nem tartogatott, de egy nagyon jó formában lévő zenekar talált egymásra a londoni közönséggel. Úgy tűnt, hogy az összes tag élvezte a koncertet, talán a feloszlás meg az új helyszín felszabadultabbá tette őket, mint általában. És csodák csodája, jó volt a hangosítás is! Úgyhogy nosztalgia meg újdonság hiánya ide vagy oda, jár az A.

 

 

(Szabó Gábor Zsolt - quart.hu)